1 |
BÜTÜ(büt-ü) fn. tt. bütü-t. 1) A székelyeknél am. valaminek elvágott vége, mintegy lebotolt, leütött csúcscsa; továbbá: rovat, metszet, például a fán. 2) Lásd BÖTÜ, BETÛ.
|
2 |
BÜTÜvég, fűrészáru véglapja, a szálirányra merőleges sík a fában, épület véghomlokzata
|
3 |
BÜTÜ1.) sarok 2.) vég (a ház büte, bütüje) ÚMTsz, Kriza. Használata általános (Aranyosszéket is beleértve), mindkét jelentésben. Megj.: Székelyhíd és Debrecen térségében is használják. A Szilágyságban is [..]
|
4 |
BÜTÜA fa szálirányára merőlegesen vágott felület.
|
5 |
BÜTÜvalaminek a lecsapott vége; harang nyelve
|
6 |
BÜTÜA fa szálirányára merőlegesen vágott felület.
|
7 |
BÜTÜ
|
<< BÜTÖK | BÜTÜKERT >> |