(el-õ) fn. tt. elõ-t. Személyragozva: elõm, elõd, elõje v. eleje; elõim, elõid, elõi v. eleim, eleid, elei. 1) Általán, több egymással viszonyban álló tárgyak, dolgok, személyek stb. között az, mi a t [..]

(l. fönebb) mn. Ellentéte: utó. Innen: elõbb utóbb, melyek ma csak határozókul használtatnak, de elõbbi, utóbbi, elõbbik, utóbbik divatban levõ melléknevek. Elõ mint melléknév rendesen öszvetétetik a [..]

(mint föntebb) ih. s különösen igekötõ. Az igék, melyekkel öszvetétetik, oly munkásságot, cselekvést, szenvedést vagy állapotot jelentenek, mely elsõséget, többek között kitüntetést fejez ki, pl. elõm [..]

a kémény megfelelő oldalait alul a tetőfedéshez kötve övező lemezdarabok

organikus, eleven, szerves, életben levő