1 |
VÉKfn. tt. vék-et, harm. szr. ~e. Jégen vágott lik, melyen a halászok a hálót a vízbe eresztik. Erdélyben és Bodrogközben divatos szó; más vidékeken: lék. l. LÉK.
|
2 |
VÉKösszehúzva ebbõl: vevék. "Okot vék verseimre." (Beniczky Péter a XVII. században). A régieknél többször eléjön.
|
3 |
VÉKpuszta Komárom m.; hely. Vék-re, ~ìn, ~rõl.
|
4 |
VÉKlék RMNyA. Ha ritkán is használják, de mindenik tájegységben adatolható.
|
<< VEJSZE | VÉKA >> |