1 |
botor
|
2 |
botor(1), (bot-or), fõ- és mn. tt. botor-t tb. ~ok. Tompa eszü, ostoba, müveletlen, faragatlan, buta, olyan mint a bot, vagy aki mindenbe megbotlik. Botor ember, botor kábaság. O te botor! Rokona: buta. [..]
|
3 |
botor(2), (bot-or) elvont törzsöke botorkál, botrány, botránkozik stb. szóknak. Jelentése: megütközés valamibe vagy valamin.
|
4 |
botorKóválygó, összeszedetlen. Eredete valószínűleg a botorkáló szóból fakad. "Reggel mindig ilyen botor vagy!" "Mit szívtál, hogy ilyen botor vagy?"
|
5 |
botorblőd, ostoba, hülye, buta, korlátolt, balga, esztelen, oktalan, oktondi, bárgyú, üresfejű, féleszű, nehézfejű, együgyű
|
6 |
botorbalga, ostoba
|
7 |
botor
|
8 |
botorbolond, buta, meggondolatlan, ostoba
|
<< solar wind | balga >> |