1 |
éjisz, mely visszatetszést, roszalást, feddést fejez ki. Ej ej! mi dolog ez ismét? Ej, ti csintalanok! Néha nagyító, dicsérõ, magasztaló értelmû. Ej, de derék ember az a te bátyád. Néha ohajtást, vágyat [..]
|
2 |
éjaz újabb idõben keletkezett delej öszvetett szónak utóbbi alkatrésze, éj-bõl rövidûlve, (dél-éj).
|
3 |
éjéjszaka, éjjel
|
4 |
éjelöljáró
|
5 |
éjelöljáró (praepositio).
|
6 |
éj
|
<< éjszaka | éhenkórász >> |