1 |
gézengúz Csintalan gyerek, csibész kölyök.
|
2 |
gézengúz(gézen-gúz) ösz. fn. Hangváltozással nem egyéb, mint gizgaz. Átv. ért. hiábavaló, haszontalan, alávaló ember. Kinek gézengúz az ura, kótyonfity a szolgája. (Km.).
|
3 |
gézengúzrosszalkodó, bajt okozó gyerek
|
4 |
gézengúznagy mennyiségû sebfedõ kötszeren álló rakoncátlan gyerek
|
5 |
gézengúz
|
<< megcs?r | tirpák >> |