1 |
imponálTiszteletet, elismerést, bámulatot kelt; tekintélye, súlya van.
|
2 |
imponáltetszik, csodálatot kelt mély benyomást tesz Német eredetű szó.
|
3 |
imponáltiszteletet, ámulatot, elismerést vált ki; tekintéllyel, erkölcsi súllyal bír. - Az operatív tiszt példamutatásával, mértéktartó, szerény viselkedésével, szakszerű, pontos tanácsaival, készséges, de nem felelőtlen segíteni akarásával vívhatja ki és állandósíthatja; - imponáló.
|
4 |
imponál
|
<< importunus | impluvium >> |