1 |
isten Természetfeletti lény.
|
2 |
isten(lásd végül), fn. tt. isten-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. 1) Széles ért. nagyerejû felsõbb lény, mely a világ változásai és emberi sors okozója s intézõjeül tartatot a müveletlen és érzéki emberek által, [..]
|
3 |
istenatya, teremtő, mennyei atya, mindenható, úristen, úr, istenség, legfőbb lény
|
4 |
istenA minden létezõ egységes, teljes halmaza, az egész együttes teremtés, idõtõl függetlenül.
|
5 |
istenIsten az egész világ teremtõ Ura, és mi Mennyei Atyánk. Isten maga a szeretet. (Katekizmus) Már az Ószövetség idejében is több mindent tudtak az Istenrõl. Tudták, hogy lélek, hogy örökké él, hog [..]
|
6 |
istenaz összes vallásban a Legfőbb Lény, metafizikailag minden lét végső alapja és oka, az Ószövetségben Jahve, az Újszövetségben a három isteni személy, az Atya a Fiú és Szentlélek egy lényege. Minden lét [..]
|
7 |
istena magyar nemzet →himnusza. - Az ~t maga a nép avatta nemzeti himnusszá, mert törvénybeiktatása csak az 1990:XLIV. törv. 75. §-ával történt meg. Mo-on az ~ előtt koronként és vidékenként más-más egyh. [..]
|
8 |
isten
|
9 |
istenIsten fogalma a monoteista hívők szerint azon természetfeletti lényt jelenti, aki a világegyetemet teremtette, és/vagy annak működését, történéseit irányítja vagy ellenőrzi. Számos vallási irányzat al [..]
|
<< Danube | bile >> |