Aki nagyon sovány, majd elviszi a szél. Leginkább gyerekekre szokták mondani, kis huncutsággal is megáldott, mosolygós emberkékre.

(posz-ka) mn. tt. poszká-t. Hitvány növésü, gyöngélkedõ, beteges. Poszka gyerek. Alkatra hasonló a csacska, czinke, locska, fecske, butyka, s több más szókhoz, melyekben a k átalakult g, s törzsökeik, [..]