1 |
világtalan(vil-ág-talan) mn. tt. világtalan-t. tb. ~ok. 1) Sötét, homályos. Világtalan éj. Világtalan börtön, barlang. 2) Szeme világától megfosztott vak. Szegény világtalan koldus. Vak veti világtalannak szemé [..]
|
2 |
világtalan vak
|
3 |
világtalanAz az ember, aki bénáskodik, szerencsétlenkedik. Lásd még: benga | béna | balfasz | balkörmű | fatökű | kétbalkezes | töketlen | szerencsecsomag | szerencsétlen csomag
|
<< abdikáció | hadászati >> |